A pályázat célja
A romániai magyar értelmiség 1945 és 1989 közötti helyzete rendkívül változó, hiszen a hatalomra törő kommunizmus időszakában – a totális diktatúrában – a megtörés, majd a hatvanas évektől kezdődően a professzionalizálodó politikai rendőrségi (Szekuritáté) módszerekkel szabályozott, illetve a Román Kommunista Párt céljainak megfelelően az értelmiség teljes alárendelődés, a „szocialista emberré” formálás, majd a Ceaușescu-korszakban a nemzeti-kommunista propaganda, illetve a személyi kultusz szolgálatába állítás volt. Ilyen körülmények közepette az erdélyi magyar értelmiség szerepe 1944-től kezdődően, a kommunista hatalomátvétel és a sztálinista diktatúra kiépülésének következtében, drasztikusan átalakult. A román állambiztonsági források (Sziguránca, SSI. csendőrség, Szekuritáté) tanúsága szerint az értelmiség a kialakuló kommunista rendszer szemében a „régi rend” képviselőjeként kezdettől fogva megfigyelés alatt állt, majd a korábbi társadalmi pozíciójából fokozatosan kiszorították, illetve új szerepbe kényszerítették. Az erdélyi írók társadalmi szerepvállalása megismerhető az állambiztonsági forrásokból és ez jellemzően a megfigyeléstől a politikai lojalitás kényszere között mozgott. A Bukarestben őrzött állambiztonsági levéltári források (CNSAS) tükrében az értelmiség számára a túlélés és az érvényesülés érdekében a kollaboráció, az ellenállás vagy a belső emigráció jelentette a főbb életstratégiákat, azonban még számos feltáratlan vetület ismeretlenül nyugszik a levéltárak mélyén.
A Szekuritáté kiemelt figyelmet fordított az értelmiségi csoportokra (írók, tudósok, művészek, egyházi személyek), mivel bennük látták az ideológiai bomlasztás és a politikai ellenállás lehetséges forrását. Az értelmiségiek, és ezen belül a z írók eltérő válaszokat adtak a hatalmi nyomásra, amelyeket a keletkezett politikai rendőrségi iratok adott esetben jól dokumentáltak. Számtalan tényezőtől függött, hogy kollaboráció, látszathűség, alkalmazkodás vagy éppen belső emigráció, esetleg ellenállás mellett döntött az író.
A politikai rendőrség 1944–1952 közötti dokumentumai rendkívül értékesek, ugyanakkor figyelemmel kell lenni korszak ideologikus torzító hatására is, és noha bemutatják az értelmiség átnevelését, megfigyelését, ellenállásának, megtörésének és végső soron a szocializmus építésében való eszköziesített felhasználásának folyamatát, mégis azt javasoljuk, hogy az alapkutatásokból születő tudományos eredményeket komoly forráskritikával és komplex, a jelenkorkutatási módszertani ajánlásai alapján készüljenek az elemzések.
Jelen pályázattal az Alapítvány és szakmai bizottsága az 1989 előtti időszak erdélyi magyar irodalmi és kulturális élet állambiztonsági vonatkozású történeti feltárását tűzi ki célul, különös hangsúllyal a bukaresti Szekuritáté Irattárait Vizsgáló Országos Tanács Levéltárában őrzött iratok feldolgozása alapján. A szaklevéltári anyagbőséget, az erdélyi írótársadalom összetett szerepét és az alapos feldolgozás időigényességét figyelembe véve, a 2026-os pályázati ciklusban az említett történelmi korszak első időszakának feltárására fókuszál, azaz 1944-től 1952-ig terjedő időszak történeti keresztmetszetére. Ezen belül is minden aktív szellemi műhely, irányzat továbbá sajtó és kiadvány szerkesztőség és írói gárda (Helikoni közösség és az Erdélyi Helikon,Erdélyi Szépmíves Céh, Korunk és köre, Erdélyi Fiatalok, Termés, Erdély, Keleti Újság, Láthatár, Valóság, Világosság, stb) feldolgozására kérjük a téma iránt érdeklődő kutató kollégákat.
